Lassan elkezdtük felismerni, hogy a mód, ahogyan átalakítottuk a környezetünket, gyakran ellentétes az igényeinkkel. Elindult egy párbeszéd a mentális egészségről, gyakran elítélve mind a szélsőségesen individualista társadalomnak a jólétünkre gyakorolt hatásait, mind pedig a közösségi életmódhoz való visszatérés lehetőségét. Mivel mindannyian vagy megfigyeljük, vagy figyelmen kívül hagyjuk, vagy ellenállunk, vagy részesei vagyunk egy ilyen irányú lehetséges változásnak, szeretnénk beszélgetést indítani arról, hogy hogyan találkoznak belső tereink mások belső tereivel, és mi jön létre ebben a köztes térben. Ha a rendezvényeket és találkozókat olyan közös terekként képzelnénk el, amelyek a mentális egészségünk igényeire reagálnak, hogyan néznének ki? Hogyan tud egy performatív kontextus következetesen teret adni ennek a többrétegű kommunikációnak?